A hatvanas évek végén a közép – amerikai földhíd két, viszonylagos túlnépesedéssel és állandó gazdasági problémákkal küzdő, szomszédos állama, Salvador és Honduras, egészen sajátos módon vezette le a felgyülemlett feszültséget. Az 1970 – es mexikói labdarúgó világbajnokság selejtezőjén parázs, súlyos incidensekkel tarkított mérkőzést játszott egymással a két ország válogatottja. A kiéleződött feszültség fegyveres konfliktushoz vezetett, amit a korabeli sajtó „futballháborúnak” keresztelt el.
A hétvégi DAC – Slovan derbi némileg leporolta a történelemnek ezt az egzotikus szeletét. Dunaszerdahely szombaton úgy nézett ki, mint egy valamire való közép – amerikai junta puccskísérlet idején. Mi történt, s főleg, hogy miért, most még csak találgatunk, de egyvalami biztos, ez a szombat nem a sportról szólt. Ez a mérkőzés túsza volt a tizenhat éves komáromi fiút kikacagó és Malina Hedviget perbe fogó mindennapjainknak, s célpontja sokak kielégítetlen balhévágyának. Ezen a meccsen csak veszíthettünk, s nem azért, mert a Slovan jobb csapat, s 4:0-ra legázolta a sárga - kékeket. Ez a meccs, már amit megjegyzünk belőle, a lelátón zajlott.
Nem tudom, hol kezdődött, de nyilvánvalóan összefügg a magyar futball hanyatlásával, hogy a szurkolói kemény magok számára a sportélmény másodlagos, ha számít valamit egyáltalán. 2006 ősze óta láthatjuk, hogy a futballhuliganizmus és a politikai szélsőségek milyen szorosan egybefonódtak. Budaházy és Toroczkai követői, már amennyiben nem holdkóros sumerológusok, a futballklubok ultrái közül kerülnek ki. A mostani szombat és a könnygázba fúló nemzeti ünnepeink csak a helyszínben különböztek, ezúttal nem főváros volt a balhéra kiszemelt terep.
Bárcsak itt tehetnénk pontot a történet végére, s mondhatnánk summázva, hogy a futballhuligánokat annak rendje – módja szerint gumibottal kezelik! Csakhogy ami Szerdahelyen történt az érzésem szerint, egy ostoba és szánalmas provokációra adott sok tekintetben indokolatlan és minden bizonnyal aránytalan válasz volt. A rendőri brutalitás mögött felsejleni látszik az elbizonytalanítás, a megfélemlítés szándéka. Azt hiszem, a felvételek tanúsága szerint magukról megfeledkezni látszó rendőrök, ugyan az „egybenyakú” mélymagyarokat ütötték, de az ütéseket másoknak címezték. Hát ezért nem lehet elmenni szó nélkül a szombaton történtek mellett!
A magyar kormány, igaz csak a legnagyobb ellenzéki pártot követően, vasárnapi közleményében azonnali, minden részletre kiterjedő vizsgálatot kért az illetékes szlovák hatóságoktól. Ez a fejlemény jelzi, hogy a szombati incidens visszavonhatatlanul a nagypolitika dimenziójába került. Gyurcsány Ferenc 2006. október 23-a után biztosan nagyon jól ismeri a rendőri intézkedések indokoltságát és arányosságát firtató vizsgálatok fortélyait. Emiatt csak örülhetünk, hogy a miniszterelnöknek a szociális válság és a fenyegető államcsőd elhárítása mellett erre a negyedikes honismereti tudás birtokában dunajská streda – i esetre is jutott ideje reagálni.
A szombaton történtek, minden Ficótól származó szalonvulgáris lesajnálás dacára, arról is meggyőztek, hogy Szlovákia még nem körözte le Magyarországot. Legalábbis egy tekintetben biztosan nem: a dunaszerdahelyi stadionban intézkedő rendőrök felszerelése a budapesti utcák páncélos szörnyetegeihez képest erősen a „boldog békeidőkre” emlékeztetett. Szóval fel a fejjel, jönnek még az égszínkékek a DAC – stadionba. Majd akkor, a pályán, jól elverjük őket!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.