2009 a minap a bizonytalansággal kopogtatott be hozzánk. Beengedtük, mert más egyebet nem tehettünk. Az előttünk álló év talán a legnehezebb lesz a rendszerváltoztatás óta. A hozzánk is begyűrűző világgazdasági válság kemény próbatétel lesz Szlovákiának és Magyarországnak is egyaránt. A múlt század harmincas éveinek elhúzódó gazdasági válsága figyelmeztet, hogy a félelmekből és a bizonytalanságból táplálkozó demagógia milyen emberellenes politikai megoldásokat szül. Az előttünk álló év az állampolgári felelősség próbája is lesz, hiszen nemcsak arról kell döntenünk, miképpen védjük ki, vagy tompítjuk a válság hatásait hivatásunkban, magánéletünkben, hanem mi szlovák állampolgárok eldönthetjük, hogy a köztársasági elnöki választáson a hivatalban terpeszkedő demagógia mellett, vagy ellen voksolunk.
2008-ban ez már jól látszott – s a következő évben ez még csak fokozódni fog – a szlovákiai magyarság erős kormányzati ellenszélben éli mindennapjait. A helyzetet csak nehezíti, hogy a saját fényesre koptatott gatyáján lefelé csúszó anyaország képtelen hatékony diplomáciai támogatást nyújtani. Egyet tehetünk, minden körülmények között higgadtak maradunk, s nem ülünk fel semmilyen provokációnak: jöjjön az árpádsávos zászlók alatt Magyarországról, vagy szóljon politikai hasbeszélők hangján a pozsonyi parlamentben. Ettől még lehet, hogy nem érezzük magunkat nagyobb biztonságban, de legalább másnap is a tükörbe nézhetünk.
2009-ben nem a majdani, azt hiszem hiába remélt, koalíciós partner kegyeit kell keresnünk. Az eseti alkuk túl sokba kerültek, a Magyar Koalíció Pártja szövetségi politikája ma romokban hever. Egy számunkra kedvező kimenetelű elnökválasztás két pozitív hozadékkal járhat, egyrészt közelebb hozhatja egymáshoz a jobboldali pártokat, másrészt visszaadhatja a győzelembe vetett hitüket. Akik csak a tavalyi közvélemény - kutatások alapján ítélik meg a következő években várható voksolások esélyeit, megfeledkeznek arról, hogy a válság minden előzetes számítást felülírhat, és felül is fog írni. A választás az uszító demagógia és a liberális demokrácia platformja között történik majd. Ha a válság elmélyül, márpedig miért is állna meg Dévénynél, tapasztalni fogjuk, hogy a nacionalista uszításból az elmúlt két és fél évben még csak ízelítőt kaptunk. 2010-ben nemcsak Magyarországon, de Szlovákiában is vissza kell pörgetni az időt 1998-ba. Akkor pedig tudnunk kell, hogy hol a helyünk.
Ha az értelmiségi idealizmus politikai vélemény kiindulópontja, akkor az eredmény rendszerint köszönőviszonyban sincs a realitásokkal. Vannak azonban kivételes helyzetek, amikor ez a logika felborul. A válság kommunikációja és kezelése a véleményformálók és a politikai hatalmat gyakorló elit részéről óhatatlanul érint morális összefüggéseket. Összefogásra, vagy megosztásra törekszenek-e az országot irányító politikusok? Mi a céljuk: a társadalmi szolidaritás elmélyítése, vagy a bűnbaknak kikiáltható ellenség képének generálása? A szociálpszichológiából tudjuk, hogy a csoporton belüli kohézió legbiztosabb forrása a rivális csoporttal szembeni ellenséges attitűd. Élnek is ezzel a tömegdemokrácia hivatásos szemfényvesztői és vajákosai. Nem kell messzire mennünk, ha az orosz - ukrán vita kapcsán elzáródnának a gázcsapok, a magyar háztartásokat akkor is felmelegítené Orbán vagy Gyurcsány gyűlölete.
Igen ám, csakhogy amíg a hideg polgárháború csak az alkotó energiákat fojtja vissza, és kényszerít egy a régióban korábban éllovas országot a szégyenpadra, addig az etnikai, faji vagy osztályalapú bűnbakképzés a polgári demokráciában rendszeridegen, mivel a totális diktatúrák sajátja. Amíg a kocsmagőz zülleszt valakit nácivá, addig ne kiáltsunk farkast, ha lehet. Az ilyen lompos, nevében hordozott lényegét legfeljebb vizelésre használja nagy nyilvánosság előtt. Az alkoholista profitnáci veszélytelen, egy közönséges ripacs, nem ő Thomas Mann Cipollája. Nem ér meg egymillió koronát lefasisztázni. Az igazi Cipollával viszont nem szabad a színfalak mögött alkudozni, mert berak minket a zsebébe, s mint nyulakat kihúz onnan. Sólyom László újévi beszédének zárógondolata ad némi fogódzót erkölcs és érdek dolgában válság idején: a tisztesség hosszú távon megéri.
http://ujszo.com/napilap/velemeny-es-hatter/2009/01/09/hosszu-tavon-megeri-tisztessegesnek-lenni
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.